Ripka Jánosné Stadler Gizella
(Kispest, 1922. március 5.)
Egy kellemes augusztusi napon, a sétám a Nap utcába vezetett, ahol egy igen szép ház és kert hívta magára (nem hivalkodóan) a figyelmet. Ripka Jánosné nyugdíjas tanárnő kedvesen fogadott, bár szabadkozott a járóbotja miatt.
- Hát igen, elmúltak az évek, vajon mi érdekes dolgot tudok a doktor úrnak mondani? - kérdezte, miután elmondtam jövetelem célját.
Bent a házban tekintetem végigsiklott a nappaliban látható akvarellek és festmények sokaságán. A régi Maglód elevenedett meg előttem, amikor a lányok népviseletben korzóztak a patakparton.
Gizike egy kis cetlit vett elő, amelyre előre leírta életének legfontosabb állomásait. 1949-ben költözött Maglódra, férjével együtt. Először a tanítóképzőt végezte el, majd a tanári diplomát szerezte meg, történelem-magyar-rajz-ének szakon. Édesapja egy háborús sebesülés miatt korán meghalt, 9 hónapos volt ekkor Gizella. 1949-1979 között tanított Maglódon, a Petőfi téri iskolában. Kézimunkaszakkör, bábszakkör, rajzszakkör vezetését irányította éveken keresztül, nagy sikerrel, mert több aranyérmet is szerzett az iskolának. Egyik szervezője volt 1952-ben, az első balatonszepezdi tábornak. Gyönyörű évek voltak ezek, mert a maglódi diákok javarésze akkor látta először a magyar tengert, a Balatont. Romantikus volt a például a krumplipucolás a maglódi dalok énekelése mellett. A "Röpülj Páva Kör" énekszámait is Ő tanította be. A maglódi, az eredeti szlovák-magyar népdalokat a Magyar Tudományos Akadémia felkérésére gyűjtötte össze. Rábai Miklós Ecser-Maglód népdalait gyűjtötte csokorba. Sajnos a maglódiak nem voltak szemfülesek, mint az ecseriek, mert a hagyományos maglódi menyecsketáncot a világ ecseri lakodalmasként ismerte meg. A maglódi ruhák sokkal szebbek voltak, mint az ecseriek, mert több szlovák nemzetiségű ember élt akkortájt Maglódon, mint Ecseren.. 
Édesapja gyönyörűen festegetett, talán a hátrahagyott képei inspirálták Gizikét gyermekkorában rajzolásra. Hobbinak tekintette a rajzolást, főleg akvarell képeket festett, de vannak olajfestményei is. Munkásságának javarészét a maglódi emberek, iskolások, fiatalok életéből merítette. Városi asszonyként érkezett Maglódra és nagyon megszerette a falusi embereket. A maglódi népviselet, a falu szépsége, romantikája, bensőséges ünnepei, lakodalmai elbűvölték. A háború előtt és után az emberek jobban összefogtak, mint ma. Nem voltak a házak előtt kerítések, a tsz-szervezések után az emberek bezárkóztak.
Előkerültek régi fényképek is. Édesanyja, Kovács Gizella (1898-1998) megélte a száz évet.
- Nem szeretnék ilyen hosszú ideig élni - mondja kesernyésen. Bár az unokák aranyosak, van zaj a ház körül, amikor megérkeznek hozzám.
